Mi az epilepszia? Mik az epilepszia tünetei?

Az epilepszia egy krónikus (hosszú távú) betegség, más néven epilepszia. Epilepsziában az agy neuronjaiban hirtelen és ellenőrizetlen kisülések lépnek fel. Ennek eredményeként a páciensben önkéntelen összehúzódások, érzékszervi változások és tudatváltozások lépnek fel. Az epilepszia olyan betegség, amely görcsrohamokat okoz. A beteg a rohamok között egészséges. Az a beteg, akinek életében csak egy rohama van, nem tekinthető epilepsziásnak.

A világon körülbelül 65 millió epilepsziás beteg él. Bár jelenleg nincs olyan gyógyszer, amely végleges kezelést nyújtana az epilepsziára, ez egy olyan rendellenesség, amely rohammegelőző stratégiákkal és gyógyszerekkel kordában tartható.

Mi az epilepsziás roham?

A görcsrohamok, amelyek az agy elektromos tevékenységében bekövetkező változások következtében jelentkeznek, és olyan tünetekkel járhatnak, mint agresszív remegés, valamint az eszméletvesztés és az önkontroll elvesztése, a civilizáció korai napjaiban fennálló fontos egészségügyi probléma.

A roham az idegrendszer idegsejtjeinek egy csoportjának szinkronizált stimulációja eredményeként jelentkezik egy ideig. Egyes epilepsziás rohamokban izomösszehúzódások kísérhetik a rohamot.

Bár az epilepszia és a rohamok felcserélhető kifejezések, valójában nem ugyanazt jelentik. Az epilepsziás roham és a roham közötti különbség az, hogy az epilepszia olyan betegség, amelyet visszatérő és spontán rohamok jellemeznek. Egyetlen rohamtörténet nem utal arra, hogy egy személy epilepsziás.

Mik az epilepszia okai?

Számos különböző mechanizmus játszhat szerepet az epilepsziás rohamok kialakulásában. Az idegek nyugalmi és izgatottsági állapota közötti egyensúlyhiány képezheti az epilepsziás rohamok hátterében álló neurobiológiai alapot.

A kiváltó ok nem minden epilepszia esetén határozható meg teljesen. Születési traumák, korábbi balesetek miatti fejsérülések, nehéz szülés a kórelőzményben, érrendszeri rendellenességek az agyi erekben idősebb korban, magas lázzal járó betegségek, túlzottan alacsony vércukorszint, alkoholelvonás, koponyaűri daganatok és agygyulladások az azonosított okok közé tartoznak. mint a görcsrohamokra való hajlamhoz kapcsolódik. Az epilepszia csecsemőkortól idősebb korig bármikor előfordulhat.

Számos olyan körülmény van, amely növelheti az egyén epilepsziás rohamok kialakulására való hajlamát:

• Kor

Az epilepszia bármely korcsoportban előfordulhat, de leggyakrabban kora gyermekkorban és 55 éves kor felett diagnosztizálják ezt a betegséget.

• Agyi fertőzések

Növeli az epilepszia kialakulásának kockázatát olyan betegségekben, amelyek gyulladással előrehaladnak, mint például az agyhártyagyulladás (agyhártya-gyulladás) és az encephalitis (az agyszövet gyulladása).

• Gyermekkori rohamok

Egyes kisgyermekeknél epilepsziával nem összefüggő görcsrohamok fordulhatnak elő. A rohamok, amelyek különösen magas lázzal járó betegségekben jelentkeznek, általában a gyermek növekedésével megszűnnek. Egyes gyermekeknél ezek a rohamok epilepszia kialakulásával végződhetnek.

• elmebaj

Hajlamos lehet az epilepszia kialakulására olyan betegségekben, mint például az Alzheimer-kór, amely a kognitív funkciók elvesztésével halad előre.

• Családi történelem

Azoknál az embereknél, akiknek közeli hozzátartozói epilepsziában szenvednek, fokozott kockázatot jelentenek a betegség kialakulására. Azoknál a gyermekeknél, akiknek édesanyja vagy apja epilepsziában szenved, körülbelül 5%-a hajlamos erre a betegségre.

• Fej traumák

Epilepszia fordulhat elő az emberekben fejsérülések, például esések és ütközések után. Fontos a fej és a test megfelelő felszereléssel történő védelme olyan tevékenységek során, mint a kerékpározás, a síelés és a motorozás.

• Érrendszeri rendellenességek

A szélütések, amelyek olyan állapotok következtében lépnek fel, mint például az agy oxigénjéért és tápanyagellátásáért felelős erek elzáródása vagy vérzése, agykárosodást okozhatnak. Az agy sérült szövetei helyileg görcsrohamokat válthatnak ki, ami az emberekben epilepsziát okozhat.

Mik az epilepszia tünetei?

Az epilepszia bizonyos típusai egyidejűleg vagy egymás után is előfordulhatnak, sok jelet és tünetet okozva az emberekben. A tünetek időtartama néhány másodperctől 15 percig változhat.

Néhány tünet fontos, mert epilepsziás roham előtt jelentkeznek:

• Hirtelen fellépő intenzív félelem és szorongás
• Hányinger
• Szédülés
• Látással kapcsolatos változások
• A lábak és a kezek mozgásának részleges ellenőrzésének hiánya
• Olyan érzés, mintha kilépnél a testedből
• Fejfájás

Az ilyen helyzeteket követően fellépő különböző tünetek jelezhetik, hogy a személynél rohamok alakultak ki:

• Eszméletvesztést követő zavartság
• Kontrollálatlan izomösszehúzódások
• Hab jön a szájból
• Esik
• Furcsa íz a szájban
• Fogak összeszorítása
• A nyelv harapása
• Hirtelen fellépő gyors szemmozgások
• Furcsa és értelmetlen hangokat ad ki
• A bél és a hólyag feletti kontroll elvesztése
• Hirtelen hangulatváltozások

Melyek a rohamok típusai?

A rohamoknak számos típusa van, amelyeket epilepsziás rohamoknak nevezhetünk. A rövid szemmozgásokat távolléti rohamoknak nevezzük. Ha a roham csak a test egyik részében jelentkezik, azt fokális rohamnak nevezik. Ha egy roham során az egész testben összehúzódások lépnek fel, a beteg vizeletet veszít és habzik a szája, ezt generalizált rohamnak nevezik.

Generalizált rohamok esetén az agy nagy részében neuronális váladékozás van, míg a regionális rohamokban csak egy agyi régió (góc) érintett az eseményben. Fokális rohamok esetén a tudat be- vagy kikapcsolt lehet. A fokálisan kezdődő rohamok széles körben elterjedhetnek. A fokális rohamokat két fő csoportban vizsgálják. Az egyszerű fokális rohamok és az összetett (komplex) rohamok alkotják a gócos rohamok e két altípusát.

Fontos az eszmélet megőrzése egyszerű fokális rohamok esetén, és ezek a betegek válaszolni tudnak a kérdésekre és a parancsokra a roham során. Ugyanakkor az emberek egy egyszerű fokális roham után emlékezhetnek a roham folyamatára. Komplex gócos rohamok esetén tudatváltozás vagy eszméletvesztés lép fel, ezért ezek az emberek nem tudnak megfelelően reagálni a roham során feltett kérdésekre és parancsokra.

A két fokális roham megkülönböztetése azért fontos, mert az összetett gócos rohamokban szenvedőknek nem szabad olyan tevékenységekben részt venniük, mint a gépjárművezetés vagy a nehézgépek kezelése.

Egyes jelek és tünetek előfordulhatnak olyan epilepsziás betegeknél, akik egyszerű gócos rohamokat tapasztalnak:

• A testrészek, például a karok és a lábak rángatózása vagy rángatózása
• Hirtelen hangulatváltozások, amelyek ok nélkül jelentkeznek
• Problémák a beszédben és a kimondottak megértésében
• A deja vu érzése, vagy egy élmény újra és újra átélésének érzése
• Nyugtalan érzések, mint például a gyomor felemelkedése (epigasztrikus) és szapora szívverés
• Érzékszervi hallucinációk, fényvillanások vagy erős bizsergő érzések, amelyek inger nélkül jelentkeznek olyan érzésekben, mint a szaglás, ízlelés vagy hallás

Komplex gócos rohamok esetén változás következik be a személy tudatossági szintjében, és ezek a tudatváltozások sokféle tünettel járhatnak:

• Különféle érzések (aura), amelyek a roham kialakulását jelzik
• Üres tekintet egy fix pont felé
• Értelmetlen, céltalan és ismétlődő mozdulatok (automatizmus)
• Szóismétlések, sikítás, nevetés és sírás
• Válaszképtelenség

Generalizált rohamok esetén az agy számos része szerepet játszik a rohamok kialakulásában. Összesen 6 különböző típusú generalizált roham létezik:

• A tónusos típusú rohamok során folyamatos, erős és súlyos összehúzódás lép fel az érintett testrészben. Az izomtónus változása ezeknek az izmoknak a merevségét okozhatja. A kar-, láb- és hátizmok azok az izomcsoportok, amelyeket leggyakrabban érintenek a tónusos rohamtípusok. Az ilyen típusú rohamoknál nem figyelhetők meg a tudatváltozások.

A tónusos rohamok általában alvás közben jelentkeznek, és időtartamuk 5 és 20 másodperc között változik.

• A klónos rohamtípusban ismétlődő ritmikus összehúzódások és ellazulások fordulhatnak elő az érintett izmokban. A nyak, az arc és a kar izmai a leggyakrabban érintett izomcsoportok az ilyen típusú rohamokban. A roham során fellépő mozgásokat nem lehet önként megállítani.

• A tónusos-klónusos rohamokat grand mal rohamoknak is nevezik, ami franciául súlyos betegséget jelent. Az ilyen típusú rohamok általában 1-3 percig tartanak, és ha 5 percnél tovább tart, ez a beavatkozást igénylő orvosi vészhelyzetek közé tartozik. Testgörcsök, remegés, a belek és a hólyag feletti kontroll elvesztése, a nyelv harapása és az eszméletvesztés az ilyen típusú rohamok során előforduló tünetek közé tartoznak.

A tónusos-klónusos rohamokban szenvedők intenzív fáradtságot éreznek a roham után, és nem emlékeznek az esemény bekövetkezésének pillanatáról.

• Az atóniás rohamban, amely a generalizált roham egy másik típusa, az emberek rövid ideig eszméletvesztést tapasztalnak. Az atónia szó az izomtónus elvesztésére utal, ami izomgyengeséget eredményez. Amikor az emberek ilyen típusú rohamot kapnak, hirtelen a földre eshetnek, ha állnak. Ezeknek a rohamoknak az időtartama általában kevesebb, mint 15 másodperc.

• A myoklonusos rohamok egyfajta generalizált roham, amelyet a láb és a kar izmainak gyors és spontán rángatózása jellemez. Az ilyen típusú rohamok általában a test mindkét oldalán egyidejűleg érintik az izomcsoportokat.

• A távolléti rohamok során a személy nem reagál, és tekintete állandóan egy pontra szegeződik, és rövid távú eszméletvesztés lép fel. Különösen gyakori a 4-14 év közötti gyermekeknél, és petit mal rohamoknak is nevezik. A távolléti rohamok során, amelyek általában 18 éves kor előtt javulnak, olyan tünetek jelentkezhetnek, mint az ajak csattogtatása, rágása, szopása, állandó mozgás vagy kézmosás, valamint finom szemremegés.

Az a tény, hogy a gyermek e rövid távú roham után úgy folytatja jelenlegi tevékenységét, mintha mi sem történt volna, diagnosztikus jelentőséggel bír a távolléti rohamok szempontjából.

Létezik a szomatoszenzoros roham egy olyan formája is, amelyben a test egy része zsibbad vagy bizsergő. Pszichés rohamok esetén a félelem, a harag vagy az öröm hirtelen érzései érezhetők. Ezt vizuális vagy hallási hallucinációk kísérhetik.

Hogyan diagnosztizálható az epilepszia?

Az epilepszia diagnosztizálásához jól le kell írni a rohammintázatot. Ezért olyan emberekre van szükség, akik látják a rohamot. A betegséget gyermek- vagy felnőtt neurológusok követik. A beteg diagnosztizálásához olyan vizsgálatokra lehet szükség, mint az EEG, MRI, számítógépes tomográfia és PET. A laboratóriumi vizsgálatok, beleértve a vérvizsgálatokat is, hasznosak lehetnek, ha az epilepsziás tüneteket fertőzés okozza.

Az elektroencephalográfia (EEG) nagyon fontos vizsgálat az epilepszia diagnózisában. A teszt során a koponyán elhelyezett különféle elektródák segítségével rögzíthetők az agyban előforduló elektromos tevékenységek. Ezeket az elektromos tevékenységeket az orvos értelmezi. A normálistól eltérő szokatlan tevékenységek észlelése epilepszia jelenlétét jelezheti ezeknél az embereknél.

A számítógépes tomográfia (CT) egy radiológiai vizsgálat, amely lehetővé teszi a koponya keresztmetszeti képalkotását és vizsgálatát. A CT-nek köszönhetően az orvosok keresztmetszeti vizsgálatot végeznek az agyban, és cisztákat, daganatokat vagy vérző területeket észlelnek, amelyek görcsrohamokat okozhatnak.

A mágneses rezonancia képalkotás (MRI) egy másik fontos radiológiai vizsgálat, amely lehetővé teszi az agyszövet részletes vizsgálatát, és hasznos az epilepszia diagnózisában. Az MRI-vel az agy különböző részein olyan rendellenességek mutathatók ki, amelyek epilepszia kialakulását okozhatják.

A pozitronemissziós tomográfiás (PET) vizsgálat során az agy elektromos aktivitását alacsony dózisú radioaktív anyag felhasználásával vizsgálják. Ennek az anyagnak a vénán keresztül történő beadását követően megvárják, amíg az anyag eljut az agyba, és egy készülék segítségével képeket készítenek.

Hogyan kezeljük az epilepsziát?

Az epilepszia kezelése gyógyszeres kezeléssel történik. Az epilepsziás rohamok nagyrészt megelőzhetők gyógyszeres kezeléssel. Nagyon fontos az epilepszia elleni gyógyszerek rendszeres alkalmazása a kezelés során. Míg vannak olyan betegek, akik nem reagálnak a gyógyszeres kezelésre, vannak olyan típusú epilepsziák is, amelyek az életkorral elmúlhatnak, például a gyermekkori epilepsziák. Az epilepsziának is vannak élethosszig tartó típusai. A sebészi kezelés olyan betegeknél alkalmazható, akik nem reagálnak a gyógyszeres kezelésre.

Számos szűk spektrumú antiepileptikum létezik, amelyek képesek megakadályozni a rohamokat:

• A karbamazepin hatóanyagot tartalmazó antiepileptikumok jótékony hatásúak lehetnek a halántékcsontok (halántéklebeny) alatti agyi régióból kiinduló epilepsziás rohamok esetén. Mivel az ezt a hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek sok más gyógyszerrel kölcsönhatásba lépnek, fontos, hogy tájékoztassák az orvosokat az egyéb egészségügyi állapotok kezelésére használt gyógyszerekről.

• A benzodiazepin származék, a klobazám hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek abszansz és fokális rohamok esetén alkalmazhatók. Ezeknek a nyugtató, alvásjavító és szorongásoldó hatású gyógyszereknek az egyik fontos tulajdonsága, hogy kisgyermekeknél is alkalmazhatók. Óvatosan kell eljárni, mert bár ritkák, de súlyos allergiás bőrreakciók léphetnek fel az ezeket a hatóanyagokat tartalmazó gyógyszerek alkalmazása után.

• A divalproex egy olyan gyógyszer, amely a gamma-amino-vajsavnak (GABA) nevezett neurotranszmitterre hat, és alkalmazható hiányos, fokális, összetett fokális vagy többszörös rohamok kezelésére. Mivel a GABA olyan anyag, amely gátló hatással van az agyra, ezek a gyógyszerek előnyösek lehetnek az epilepsziás rohamok kezelésében.

• Az etosuximid hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek minden hiányos roham leküzdésére használhatók.

• A gócos rohamok kezelésére alkalmazott másik gyógyszertípus a gabapentin hatóanyagot tartalmazó gyógyszer. Óvatosan kell eljárni, mivel a gabapentint tartalmazó gyógyszerek alkalmazása után több mellékhatás léphet fel, mint más antiepileptikumok.

• Az epilepsziás rohamok kezelésére használt egyik legrégebbi gyógyszer, a fenobarbitált tartalmazó gyógyszerek jótékony hatásúak lehetnek generalizált, fokális és tónusos-klónusos rohamok esetén. A fenobarbitált tartalmazó gyógyszerek alkalmazása után extrém szédülés léphet fel, mivel görcsoldó (rohammegelőző) hatása mellett hosszan tartó nyugtató hatása is van.

• A fenitoin hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek egy másik típusú gyógyszer, amely stabilizálja az idegsejtek membránját, és évek óta használják az epilepszia elleni kezelésben.

Ezeken a gyógyszereken kívül szélesebb spektrumú antiepileptikumok is alkalmazhatók olyan betegeknél, akiknél különböző típusú görcsrohamok együttesen jelentkeznek, és akiknél az agy különböző részeinek túlzott aktivációja következtében rohamok alakulnak ki:

• A klonazepam egy bezodiazepin-származékos antiepileptikum, amely hosszú ideig hat, és felírható a myoklonus és abszansz rohamok megelőzésére.
• A Lamotrigin hatóanyagot tartalmazó gyógyszerek a széles spektrumú antiepileptikumok közé tartoznak, amelyek számos epilepsziás roham esetén jótékony hatásúak lehetnek. Óvatosan kell eljárni, mivel ezeknek a gyógyszereknek a használata után egy ritka, de végzetes bőrbetegség, az úgynevezett Stevens-Johnson-szindróma fordulhat elő.

• Status epilepticusnak minősül az 5 percnél tovább tartó vagy egymás után fellépő görcsrohamok, amelyek között nincs sok idő. A benzodiazepinekből származó másik hatóanyag, a lorazepamot tartalmazó gyógyszerek előnyösek lehetnek az ilyen típusú rohamok kezelésében.

• A levetiracetámot tartalmazó gyógyszerek alkotják a fokális, generalizált, hiányos vagy sok más típusú roham első vonalbeli kezelésében alkalmazott gyógyszercsoportot. A minden korosztályban alkalmazható gyógyszerek másik fontos jellemzője, hogy kevesebb mellékhatást okoznak, mint az epilepszia kezelésére használt egyéb gyógyszerek.

• Ezen gyógyszerek mellett a GABA-ra ható valproinsavat tartalmazó gyógyszerek is a széles spektrumú antiepileptikumok közé tartoznak.

Hogyan lehet segíteni egy epilepsziás rohamban szenvedő személyen?

Ha valakinek rohama van az Ön közelében, tegye a következőket:

• Először is maradjon nyugodt, és helyezze a beteget olyan helyzetbe, hogy ne okozzon kárt magának. Jobb lenne oldalra fordítani.
• Ne próbálja erőszakkal leállítani a mozdulatokat, és ne nyissa ki az állkapcsát, vagy ne nyissa ki a nyelvét.
• Lazítsa meg a beteg holmiját, például öveket, nyakkendőket és fejkendőket.
• Ne próbálja meg itatni vele, mert megfulladhat.
• Nincs szükség epilepsziás rohamban szenvedő személy újraélesztésére.

Amire az epilepsziás betegeknek figyelniük kell:

• Időben vegye be a gyógyszereit.
• Tartson egy kártyát arról, hogy epilepsziája van.
• Kerülje az olyan tevékenységeket, mint a fára mászás vagy az erkélyeken vagy teraszokon való lógás.
• Ne ússzon egyedül.
• Ne zárja be a fürdőszoba ajtaját.
• Ne tartózkodjon sokáig folyamatosan villogó lámpa, például televízió előtt.
• Sportolhat, de vigyázzon, nehogy kiszáradjon.
• Kerülje a túlzott fáradtságot és az álmatlanságot.
• Ügyeljen arra, hogy ne kapja el a fejét.

Milyen szakmákat nem végezhetnek az epilepsziás betegek?

Az epilepsziás betegek nem dolgozhatnak olyan szakmákban, mint a pilóta, búvárkodás, sebészet, vágó- és fúrógépekkel végzett munka, magasban végzett munkát igénylő szakmák, hegymászás, járművezetés, tűzoltás, valamint fegyverhasználatot igénylő rendőri és katonai szolgálat. Ezenkívül az epilepsziás betegeknek tájékoztatniuk kell munkahelyüket a betegséggel összefüggő állapotukról.